Ötvös_László_19

"1946-ban apám a tedeji bérletet leadta, de megmaradt a gazdaságnak az a része, ami kifejezetten az ő tulajdona volt. A téeszesítés és a kuláknak minősített embereknek a téeszbe való bekényszerítése azonban már 1948-ban megkezdődött Nánáson. Nem mentek szívesen az emberek a téeszbe, és apám is fenntartotta magának a jogot, hogy nem megy be. Emiatt apámat másokkal együtt be is börtönözték Debrecenben és később Nánáson is. Megfélemlítésből hurcolták meg őket, így készítették elő, hogy ha következik a téeszesítés, akkor engedelmeskedjenek. Azzal is zsarolták az embereket, hogy elvégezték az aratást, vagy nem végezték el, de például azt már nem tudták, hogy a zabot később kell aratni. Ugye, apám tartotta magát a gazdasági rendhez, és a búzát, árpát már learattuk, de a zabot még tíz nappal később kellett aratni. Akkor apámat bevitték a hajdúnánási fogdába, és azt mondták neki, addig marad ott, amíg az aratást be nem fejezik. Akkor apám megüzente nekünk, hogy intézkedjünk az aratással kapcsolatosan, mert az árpa, a búza le volt aratva, de a zab még ott volt. Hát aztán mi intézkedtünk is: a bátyámmal befogtuk a lovakat a szekérbe, kimentünk az új osztásba, ahol ez a zabterület volt, egész éjszaka kaszáltunk, és reggelre le volt aratva a zab. Amikor a csősz jött ellenőrizni, hogy mi van az aratással, mi már ott szalonnáztunk. Mire hazamentünk, apám már otthon volt. Ennyi volt a szava: „Jó, hogy elintéztétek ezt az aratást”. Mondtuk, igyekeztünk."

Dátum: 1945

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: