Molnár_Kálmán_4

"Bélzeréndi nagynéném és férje Puskás Imre valamikor a hatvanas években. Annak idején 300-400 között volt Bélzerénd lakosainak a száma. Két utcája volt a falunak: egy széles, nagy utca és a kis utca, úgy is nevezték. A főutca elején mindjárt a második ház volt a miénk, ott élt nagyapám, Molnár Ferenc. Nagynénémék Bélzerénden a másik oldalon laktak, néhány házzal beljebb, mint ahol a nagyapám háza volt.

Az volt a benyomásom, mintha valahogy mások lennének a bélzeréndiek. Nem tudtam megmagyarázni, honnan ered ez – talán kisebb faluközösségről van szó, jobban egymásra voltak utalva –, de a rokoni kapcsolatok sokkal melegebbek voltak. A nagynéném férje, Puskás Imre is ilyen volt, s már az ő édesapja is: nagy bajuszú, sokat mesélő ember, mint Horváth István Tornyot raktam c. versének Apója. Ez egy csodálatosan szép vers, s én úgy képzeltem el, hogy ilyen ember lehetett a versbeli Apó, mint Imre bátyánk, aki sokat mesélő, bennünket nagyon szerető ember volt. Nekik nem volt gyermekük soha, mi voltunk a gyermekeik, akik náluk – ahogy ők mondták – mindig örömöt szereztünk, s bearanyoztuk az életüket. Mi nem is nagyapánknál tartózkodtunk, amikor gyermekkorunkban elmentünk Ágyáról Bélzeréndre, hanem náluk; persze mindig sorra látogattuk az oldalági rokonokat is. Olyan nagy szeretettel fogadtak bennünket Bélzerénden, hogy kívánkoztunk mindig velük együtt lenni."

Dátum: 1960

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: