Lengyel_László_15

"2005. január 1-jével mentem nyugdíjba, és ez természetesen azzal járt, hogy ki kellett költözni a parókiáról. A húgom, Réka itt lakik a Nagyerdei körúton, és ő olvasta, hogy van itt egy eladó lakás. Megbeszéltük, hogy milyen jó lenne, ha közelebb tudnánk lenni egymáshoz. Ezt megvettem, kilenc éve már, hogy itt lakom, és nagyon jól érzem itt magam.

Rékával mi azóta is visszajárunk a kerekestelepi gyülekezetbe. Nem kötelező, sőt sokszor megesik, hogy nagyon-nagyon nem jó kapcsolatban van az előd és az utód –, és éppenséggel találhatnánk közelebb is templomot, hát van Debrecenben 17 templom –, de a Jóisten segítségével olyan utódom került, aki nagyon rendes ember, nagyon jó lelkész, vele teljesen megértjük egymást. Néha megkér, hogy szolgáljak vasárnap esetleg, vagy egy-egy bibliaórán.

Van a gyülekezetben egy úgynevezett támogató szolgálat. Ez mostanában kicsit társadalmi kényszer is, mert sokan vannak idősek, akiknek esetleg ebédet eljuttatni, segíteni vagy a házi beteggondozást ellátni fontos szolgálat. Én hetente két nap járok ide, a húgomat is viszem. Tartunk áhítatot tíz órakor, éneklünk, imádkozunk, beszélgetünk, utána pedig kézműves foglalkozások vannak, ha úgy van, bográcsolunk, néha finom tésztákat készítünk, néha kenyeret sütünk. Néha megyünk kirándulni is. Minden hónapban elmegyünk egy-egy gyülekezetbe, már be is jártuk Debrecen minden gyülekezetét. Megbeszéljük előre, és akkor ott vár bennünket a lelkész vagy egy presbiter, elmondja az életüket, hogy ők hogyan munkálkodnak, milyen örömeik, milyen gondjaik vannak. És ez nagyon jó, mert mindig lát azért ember olyan dolgot, amiből tanulhat, és a testvéri kapcsolatot ezzel is erősítjük."

Dátum: 2013

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék: Lengyel László | portré |

Gyűjtemények, aminek tagja: