Molnár_Kálmán_13

"1960-ban a 21. születésnapomat – július 18-án születtem – úgy ünnepelhettem, hogy a teológiai diploma már a kezemben volt. Ott maradtam még Kolozsváron, nem rohantam haza, mert olyan kedvesek voltak számomra a kolozsvári esztendők, olyan jól éreztem magamat a „kincses városban”, hogy visszamaradtam néhány társammal, hogy maradjunk még egy kicsit, hiszen ez már tényleg az utolsó nagy vakáció volt a kihelyezés előtt. Az akkori operaévad záró előadása a Hunyadi László volt. Emlékszem, Bereczky Zoli azt mondta: „Hát természetes Kálmán, hogy megyünk, és megnézzük a Hunyadi Lászlót”. Nagyon jó helyről végignéztük az operát – Ottrok Ferenc, a nagy tenorista főszereplésével –, végigkövettük az előadást feszült figyelemmel, de egymás arcát is vizsgálgattuk közben. Emlékszem, az járt a fejemben, hogy mit jelentett számomra az eltelt négy esztendő azon a síkon, hogy színházba és operába járhattam rendszeresen, mint teológusdiák. És közben elejétől végig éreztük – minden molekulánkban, a zsigereinken keresztül –, hogy mennyire a miénk ez az Erkel-opera a nyitánytól kezdve a cselszövő kórusig, a palotásig… és azokig az érzésekig, amiket felébresztett bennünk népünk történelmével kapcsolatosan, amit nem lehet elválasztani a mi életünktől, sorsunktól, mindattól, ami égette a bőrünket, lelkünket abban az időben."

Dátum: 1960. július 18.

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék: Molnár Kálmán | portré |

Gyűjtemények, aminek tagja: