Ötvös_László_18

"A II. világháború, illetve a visszacsatolások idején apám még beleesett abba, hogy behívták katonának. Míg ő oda volt, itthon a gazdaságot Miklós bátyám intézte – mi is végeztük a munkát anyukának a vezénylete mellett –, és így nem roppant össze a gazdaság. Amikor az erdélyi bevonulás volt, apám egyszer jött hazafelé, és úgy elgondolkozott. „Mi lesz, ha ott maradok – mert volt támadás a magyar bevonulásokkor –, és az én gyerekeim azt sem fogják tudni, hogy nézek ki?” Nánáson leszállt a vonatról, és a fotóssal megbeszélte: „A következő vonattal gyere ki, fényképet akarok csináltatni”. Amikor hazajött, akkor rögtön mondta, hogy „Anyuka, tessék rendbe szedni, felöltöztetni mindenkit, mert rögtön itt lesz a fotós”. Anyuka egy kicsit csodálkozott, hogy ilyen gondolatai vannak apámnak, de utána megtudtuk, miért. Mire a fotós megjött, mi a tanya végében szépen egy nagy pokrócot kihúztunk, ez lett a háttér, és így készült rólunk ez a családi kép, amin én kilencéves vagyok Mi nyolcan voltunk testvérek, egy meghalt csecsemőkorban, heten nőttünk fel. Ma négyen élünk a hét közül. Klári néném (fönt balra) 1920-ban született, az ikrek, Gábor és Margit (a szülők ölében ülnek) ’37-ben. Klári néném mellett áll Miklós bátyám, mellette Julika néném, őelőtte állok én, Klári előtt pedig Lajos öcsém. Mi a szüleinket magáztuk, és a kisebb gyerekek is magázták a legnagyobb testvéreket. Amikor Klári néném férjhez ment, és a férje a családba becsatlakozott, nekünk gyerekeknek Anti bácsi volt a férje – a sógorom –, és innentől kezdve pláne Klári nénémnek kellett szólítani a fiatalasszonyt. A mi családunkban később az volt a szokás, hogy a gyerekek tegeztek bennünket, de amikor hazamentünk, apám megpederte a bajuszát: „Hogy mondjátok az apátoknak meg az anyátoknak azt, hogy te?” Ez elképzelhetetlen volt neki, ő az édesapját, Ötvös nagypapát sosem tegezte. Mi őt „Apám”-nak hívtuk, édesanyámat meg „Anyuká”-nak neveztük."

Dátum: 1940

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: