ThDr_Liptai_Lothar_10

"Az egyetemi évek alatt készült a fénykép. Balról az első én vagyok, középen Novitzky Béla, jobbról pedig Nagy Béla. Mind a ketten jó barátaim voltak. Nagy Bélával együtt jártam a teológiára, Novitzky Béla matematikus lett. Nagy Bélával együtt készültünk egy közös Nyugat-Európai utazásra a teológusévek alatt, és az volt a tervünk, hogy kimegyünk az ő rokonaihoz, akiknek valahol Ausztráliában voltak ültetvényeik. Amikor kiderült, hogy utazni készülünk, dr. Polák – aki politikát tanított a teológiai karon – megakadályozta, hogy Béla is jöjjön. Akkoriban, ha valakinek Nyugaton élt rokona, hozzátartozója, azt nem engedték külföldre, hogy ki ne utazzon a rokonához, és ne kérjen ott menedéket, ott ne maradjon.

Bélának egyéb problémái is adódtak abból, hogy ő kulákgyerek volt. A kétéves katonai szolgálat idején nem engedélyeztek neki fegyveres szolgálatot, munkaszolgálatos volt, bányában dolgozott. Nem is engedték haza, és már régen le kellett volna neki szerelnie, de nem szóltak neki semmit. Tovább dolgozott, hónapokat rádolgozott, de akkor elveszítette a türelmét, kihallgatásra jelentkezett, és elmondta a vezető tisztnek, hogy miről van szó. Ő megkérdezte tőle, hogy akar hazamenni az, aki édesapjának odahaza kétezer hold földje van. Erre Béla megkérdezte: „Mennyi, kétezer? Annyi az egész községnek sincsen! Nem kétezer holdja van, hanem kétszáz”. Akkor aztán utánajártak, és hazaengedték."

Dátum: 1955

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Gyűjtemények, aminek tagja: