Molnár_Kálmán_37

"Tiltakozó zarándoklat Zilahon az egyházmegye szervezésében elkobzott javaink visszaszerzése érdekében. Itt az ősi Zilahi Wesselényi Kollégiumért és a Kálvineumért vonultunk ki a nyilvánosság elé. Az egyházkerület igazgatótanácsa határozta el, hogy ilyen alkalmakat szervezzenek az egyházmegyék, és arra sarkalt bennünket a püspök úr, hogy ha csak lehet, ezt ki kell vinni a nyilvánosság elé, tehát ne csak egy tiltakozó nagygyűlés legyen a templomban vagy más zárt körben. Utólag megtudtam, hogy egyedül én voltam az esperesek közül, aki valóban kivittem a rendezvényt a templomból.

A tüntető menet első stációja a Zilahi Református Egyházközség Művelődési Otthona, a Kálvineum volt – mert ezt alig épült fel, azonnal államosították –, ahol Püsök József, szilágysámsoni lelkipásztor mondott beszédet, aki annak idején szemtanúja volt a Kálvineum elvételének. Elhangzott egy ének, valamelyik palástos lelkipásztor mondott egy áldást, és utána onnan a Zilahi Református Wesselényi Kollégium elé vezetett az utunk, ahol Seres Dénes szenátor beszélt a közösségi javak visszaszolgáltatásának törvényes kereteiről, valamint a parlamenti csatározásokról ennek a tárgyában. Ott is ugyanúgy énekkel folytattuk, és elhangzott egy áldás. Az iskolától visszafelé jövet megálltunk a Wesselényi-szobornál, ahol én mondtam egy rövid beszédet: Wesselényi Miklós mint eszménykép az ifjúság számára a mai küzdelmeink során. Koszorúztunk is ez alkalommal, s a Kollégium ifjúsága az egybegyűltekkel együtt elénekelte a Szózatot. Innen a belvárosi templomba mentünk vissza, ahol Ruzsa István helybeli lelkipásztor tartott egy rövid áhítatot, majd elhangzott a jól ismert Reményik-vers, a Templom és iskola, és végül én záróbeszédet mondtam."

Dátum: 1998. október 30.

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: