Ötvös_László_31

"Ez a beiktatási kép. Bartha Tibor püspök (középen) itt elől jön befelé. A beiktatásom majdnem egy évet késett a templomfelújítás miatt, úgyhogy az egyik presbiter a köszöntőjében azt mondta, „ez volt az inas idő a tiszteletes úrnak”. Különös története van annak, hogy én Hajdúbagosra kerültem. 1966-ban a Debreceni Kollégium akkori főigazgatója, Módis László úgy látta, hogy én alkalmas volnék arra, hogy a Nagykönyvtárnak vagy a Levéltárnak a munkatársa legyek. Elhatározta, hogy ad nekem egy komoly feladatot, és ha a munkám megfelel a várakozásának, akkor a lelkészi szolgálat mellett majd a felügyelete alá tartozó intézmények valamelyikében fogok tevékenykedni, ahol a tudománnyal mélyebben foglalkozhatok. A feladat elvégzésére egyhavi időt biztosított. Az egy hónap letelte előtt néhány nappal az esperes meg egy tanácsbíró – Kulcsár Dezső és Zsíros József – kijöttek Újlétára, és azt mondták, hogy egy lehetőséget hoztak a püspök úr jóváhagyásával, mégpedig azt, hogy ők engem ajánlani akarnak Hajdúbagosra. Vagy azt mondom, hogy igen, vagy azt, hogy nem, de amíg választ nem adok arra, hogy elvállalom-e a jelölést, ők innen nem mennek el. Kulcsár Dezső bácsi, aki nagyon természetesen fogalmazó ember volt, azt mondta a feleségemnek: "Erzsike, maga addig a csirkepörköltöt főzze meg, amíg mi ezt megbeszéljük!" – ő megfőzte, és akkorra el is dőlt a kérdés, megadtam a választ, hogy megyek. Ezzel elesett az a lehetőség, ami két-három nap múlva aktuális lett volna – hogy én a főigazgatóval tárgyaljak a tudományos munkáról –, mert Hajdúbagoson nekem hatalmas feladatot kellett megoldani: a második világháborúban találatot kapott tornyot és templomot teljesen fel kell építeni. Ez kizárta, hogy én a tudományos terveimet megvalósíthassam, de azt mondtam, ha az egyházi vezetőség engem alkalmasnak talál arra, hogy ezt a nagy munkát elvégezzem, akkor rendben van, menjen a dolog."

Dátum: 1966

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: