Ötvös_László_22

"1951-ben érettségiztem, és utána azonnal beadtam a jelentkezésemet a Debreceni Református Teológiai Akadémiára. Csakhogy az alatt az idő alatt, amíg a felvételi jelentkezést a Teológia elbírálhatta volna, engem behívtak, tehát még nem volt meg a felvételi, mikor a katonasághoz be kellett vonulnom. Nehéz helyzet volt. Az unokatestvérem, Nagy Antal – aki később Sárospatakon professzor lett – szintén megkapta a behívót. Ő akkor már egy éve teológus volt Debrecenben. Akkor mi összebeszéltünk, hogy bejövünk Debrecenbe, a Teológián felkeressük a dékánt és kérünk igazolást arról, hogy mi iskolások vagyunk. Pákozdy László Márton volt a dékán, őhozzá mentünk, és mivel nyár volt, az otthonában kerestük fel. Nagy munkában volt, amikor bekopogtunk. Meglepődött, de Nagy Anti, aki a szeminaristája volt már akkor, rögtön mondta: „Professzor úr, az a helyzet, hogy megkaptuk a behívót, s szeretnénk igazolást kérni, hogy mi teológusok vagyunk”. Abban a pillanatban írta a mentesítő levelet: „Nagy Antal a teológia hallgatója…” aláírta, lepecsételte. Jöttem én, Ötvös László. Azt mondja a professzor úr: „Hát azt nem írhatom, hogy fel van véve, mert még nem történt meg a felvétel. A kérvénye benn van, de…” – azt írta, hogy a felvételi folyamatban van. Pecsét, rendben van. Antinak valóban nem kellett bevonulnia, engem azonban a társaimmal együtt elvittek Kecskemétre a munkaszolgálatos alakulathoz – ez azt jelenti, hogy fegyvert nem kaptunk. A kecskeméti repülőteret építettük, cementet hordtunk. Az épületek egy része, a repülőszázad körlete már fel volt építve, mi egy másik körletet építettünk."

Dátum: 1951

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: