Lengyel_László_2

"1950 körül készült a kép, édesapám itt 51 éves. Ekkor már túl van a templomépítés viszontagságain, de még majd ezután jönnek a nagy meghurcoltatások. Az arcán is látszik, hogy az élete még nyugodalmasabb, de nem könnyű. Elég csak annyit említenem, hogy hat gyermek felnevelése sem volt egyszerű dolog az ötvenes években. Ráadásul a politikai körülmények is rettenetesek voltak, ő pedig – ez előny is, meg egy kicsit hátrány is – nem volt megalkuvó, és különösen nem volt behódoló a rendszernek. Kicsit mindig ellenzéki volt, és emiatt aztán lett is elég sok baja, bajunk. De ez nem baj, mert ő vállalta ezt a prófétai szolgálatot.

Amikor jött az evangelizációs láz, az állami egyházügyi megfigyelők jelentették – ezek a jelentések azóta előkerültek –, hogy Tiszakerecsenyben nagy tömeg gyűlik össze minden este, tele van a templom. Édesapámat ezért aztán nagyon sokszor behívták, meg egyáltalán, figyelték, jelentették ezeket a dolgokat. Abban az időben volt képük beülni egy-egy templomba is, írni, hogy mit prédikál a lelkész és mi az, amibe bele lehet kötni, hogy a rendszer ellen bujtogat… pedig csak az Igét hirdette. Sok üldözés, meghurcolás érte akkor édesapámat, bizony be is vitték Vásárosnaményba nem is egyszer, és olyan is volt, hogy bent tartották a rendőrségen. Volt, hogy szombaton vitték be kihallgatásra, és mikor jött a vasárnap reggel – mert egész éjszaka ott tartották –, mondta, hogy haza kell mennie Kerecsenybe, mert vasárnap van, harangoznak, és neki ott kell lenni a templomban. Mondták, hogy arról szó sem lehet, majd ők mondják meg, hogy mikor megy. Na, de Kerecsenyben botrány lesz – mondta édesapám –, hogy nincs istentisztelet, mert elvitték a papjukat. Végül aztán csak engedtek"

Dátum: 1945

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: