Ötvös_László_27

Ötvös Lászlóné: "Az emberek érdekesek voltak, mert annyira csodálkoztak mindenen: hogy a papné tud kenyeret sütni, hogy a tiszteletes fűt, kaszál a templomkertben, a parókia udvarán… – honnan tanulták?"

Ötvös László: "Felszentelt lelkészként sem felejtettem el, hogy honnan jöttem, és azt sem, amit ott megtanultam. Ez nagy segítség volt, mert így jobban megértettem az embereket. Mikor ők jöttek nekem segíteni – például a parókiakertet szántani –, akkor én tudtam, hogy ennek mi a rendje. Tudtam azt, hogy a parasztemberek nem nyolc órakor kelnek fel, hanem korán reggel, és ilyenkor én nem papucsban ugrok ki az ágyból, hanem ott vagyok, akármilyen hajnalon jönnek, már nyitom a kaput nekik, és természetesen megkérdezem, hogy egy pohár pálinkával megkínálhatom-e őket. Valahogy így köszöntem meg, hogy érezzék, én tudom és értékelem, hogy ők énnekem segítenek. Azt a megértést, amit a fölműves gyülekezeti tagjaim irányában mutattam, ők megbecsülték, viszonozták, de az irántam való érzéseiket, szeretetüket a feleségem irányában meg a gyermekeim irányában mutatták meg, például azzal, hogy ha disznót vágtak, akkor nekünk kóstolót hoztak. Így alakult ki ez a kapcsolatrendszer. Amit én a paraszti munkából tudtam és elvégeztem, az a lelkészi szolgálatomnak még segítségére is vált, mert amit a szószékről hirdettem, azt komolyan vették, mert tudták, hogy ki az, aki mondja."

Dátum: 1960

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: