Pohóczky_Béla_14

"1965-ben vettek fel a Csehtestvér Egyház Teológiai Karára Prágába. Az iskola megkezdődött októberben, majd novemberben egy alkalommal szokás szerint felkerestük a templomot a V Jirchářích utcában. Megismerkedtem az ottani lelkésszel is, Mičovsky Eugennnek hívták. Január közepe felé jön utánam Antal Vince teológustársam: „Mičovský telefonált. Hívd vissza!” Mondom, biztos kántor kell neki. Visszahívom: Tiszteletes úr, én vagyok, tessék parancsolni”. – „Testvérem, szükségünk van a szolgálatodra” – mondja. Rendben. „De nem kántorként, hanem lelkészként, mert eltörtem a lábam.” – hangzott a végszó. „Te ezt el tudod végezni?” – kérdezte a teológustársam. Mondom: „Nem mondtam vissza, valahogy muszáj lesz. Én tudom az egész liturgiát fejből, az első perctől, a salutatio-tól az utolsóig, a benedictio-ig mindent”. Megírtam szlovákul a prédikációt magamnak, hogy előttem legyen. Az összes diák eljött az istentiszteletre meghallgatni."

Dátum: 1966. szeptember 6.

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: